Rőzséken ragyogó rózsaként tündököl,
A szemében elhaló csillaggal vágyat öl.
Halovány fényével űzi az éjszakát,
Tágra nyitja lelke tükrét, mégsem lát.
Órákon keresztül meredten bámulom,
De egyre csak halványabb, mint a lábnyomom
Egy téli hóviharban.

Érzem az elmúlást, dermesztő hideget,
Kéjes mosolyával régóta méreget.
Édesen kacag, majd felteszi kalapját,
Magával ragadja lelkem egy darabját.
Eltűnik, itthagyva örök hiányosan,
Hogy folytassam az utamat magányosan
A sivár éjszakában.

Várom a holnapot. Hátha, még visszajön.
Elég ha mosolyog, s hallom hogy elköszön!
Látom, szívén őrzi darabját lelkemnek,
Benne virágzik, míg engem megvetnek.
Mégis, vágyom hogy elnyelje a láthatár,
Hogy majd egyszer más kezébe adhassam át
A tavaszi virágot.

~Joker

 

 

Oldal: Pár szavas búcsú a reményhez
Nesztelen Írók - © 2008 - 2024 - noiselesswriters.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat