Mikor az,, esztendő" évente egyszer meglátogat
Eszedbe juttatja hogy egy évvel ismét több vagy
Őt aztán követi az idő vasfoga
Jókívánságait arcodra csókolja
arcodon mély , hosszú barázdákat ejt
gondoskodik róla hogy sose felejtsd el
Nem is tudnád mert látod mindennap
a csókot mit kaptál egykor ,,hamvas" arcodra
Ezt évről évre megismétli,
Mondván,,,ő ebben örömét leli
Egy dolog van mit nem kap meg soha
Elrejtett lelkemet ő nem bitorolja
úgy pihen csendesen szívem rejtekében
Fiatalon szépen mint egykoron régen
Nem tapadt rá az idő könyörtelen csókja
olyan maradt ő, ahogy Isten NEKEM adta
Kleo