Mond gondolsz-e rám kedves , ha emlékem szívedben halványodni kész?Gondolsz e a múltra,a szerelemre,hogy hányszor éltük meg együtt az éjt?Hogy hányszor fogtad a kezem,hányszor mondtad,hogy szeretsz,hányszor mondtad hogy te vagy a végzet,és tartson meg neked öröké az élet?
Most hogy nem vagyok neked, és te sem vagy nekem már,szavaid érintését szomjazom, magányos éjszakán.Mond kedvesem gondolsz -e néha rám?Gondolsz e szívem jóságára,szemem csillogására,füledbe cseng -e vidám nevetésem,boldog mosolyom ,mely szerelmünk be teljesedésekor arcomon ragyogott?
Mond,mit érzel,hogy neked már nem vagyok? A beszédes éjszakákat felváltotta a csend, most is fogva tartja,magányos lelkemet.Mond gondolsz e rám kedvesem?Fény szárnyán ,ha gondolatod hozzám szállna,sötét csendnek ,lehullana fátyla, lelkem szeretettel megtelítené,úgy ragyogna szépen mint egykoron rég.Mond kedvesem goldolsz e rám még?
~Kleo