A régi képeket nézegetve délután
A sok emlék megtölti a szívem, tudván,
Hogy némelyik kedvesen dédelget, simogat,
Míg a másik kegyetlen szorítja torkomat.
A könnyeim akaratlan is elerednek,
Útjuk során egy helyre bevezetnek,
Amit csak úgy neveznek, lélek.
És úgy érzem, hogy többé már nem is félek.
Akár boldogan, boldogtalanul is élek,
Hisz nekem mindig itt lesznek a képek, emlékek.
~Joker