Lektorálta: Yumiko

Háborog a lelkem tengere, útját álló sziklára vad hullámokat vetve.

- Engedj szabadon! A világot hadd járjam, oly sok idő eltelt, utamat el álltad!

A szikla konok, makacs tenger kérésére választ nem ad. Tajtékzó hullámok szaggatják a sziklát, bízva benne, egyszer majd útjából eláll. Aztán  elcsendesedik, fodrai közt fohász:

- Segíts kérlek Uram, fordítsd felém orcád! Lelkem menni akar, told félre a sziklát! Lelkem szárnyalni akar, és csak erre vár!

A messze távolból piciny bárka közelít felé, bárkában utas az ő neve: REMÉNY

Így szólt a tengerhez:
- Nyugodj le nagy kékség! Engem az Úr küldött, meghalgatva  imád: segíteni jöttem, hogy utadra rátalálj. Innen napkeletre, a sziklán van egy rés, ahol én befértem, ott te is kiférsz. Ha a rést megtalálod nap nyugta előtt, szabad leszel immár mint régen, az előtt. Aztán csendben, halkan, szépen elfolydogálsz, mire a nap fel kel te már messze jársz.

Rést megtalálva, a tenger lassan elapadt. Lett belőle folyó, a folyóból patak. Messziről aztán vissza-vissza néz, sajnálja a fákat, s a virágokat még. Sajnálja a sziklát, de a vágya nagyobb, menni, csak előre menni, szabadon.!!

Itt hagyva erdőt, völgyet, réteket, s a fövenyen az apró kis színes köveket, el fogyva bár, de mégis gazdagon, menni csak előre, menni szabadon. Tengerből lett folyó, a folyóból patak, nem bánja már azt sem csak  megy elöre boldogan.

Dombos-lankás úton kacagva csordogál.
- Szabad vagyok végre!! Látod, te világ? Elfogytam immár, mégis gazdag vagyok, megyek már utamon, újra szabad vagyok! Szívemben szeretet, lelkemben minden kincsem, a világon nekem ennél, több vágyam már nincsen!

 

~Kleo

 

 

Oldal: LélekTenger
Nesztelen Írók - © 2008 - 2024 - noiselesswriters.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat