1.

 A vonat ablakából nézem a rohanó tájat.Szántóföld,fasor itt ott egy kis ház,állomás.Aztán ismétlődik tovább,ujra,és ujra.Még egy óra míg oda érek. Nem telik az idő sehogy sem.Kicsit ideges vagyok,most találkozok vele úgy.....először.Előveszem a könyvet, hátha   jobb lesz, de az agyam nem fogja fel amit a szemem olvas ,már harmadjára olvasok egy sort .gondolatban máshol járok régi képek jelennek meg előttem . 

Esténként könnyes szemmel,Imádkozom .......majd Jézus hangját hallom ahogy mondja:

- Adok neked egy lehetőséget,hogy valóra válthasd az álmod A többi a te dolgod !A szívében számodra még nincs hely csak rajtad mulik hogy lesz -e?

- Ki kell harcolni ,az esélyed meg van rá ! 

- Harcolni??- Na nem !én nem harcolok senkiért .

- Még sose tettem ,és nem is akarom.

- ideje lesz elkezdeni!Tanuld meg hogy nem hullik semmi az öledbe  van amiért meg kell dolgozni!

Ezek  a dolgok  jártak az eszembe ezekre gondoltam ,és ő rá, aki miatt itt vagyok.

Ujra az órát nézem,már csak pár perc ,és megérkezem.

Nagyon izgulok,csak el ne rontsak valamit!   Mit mondjak, hogy viselkedjek??

Meg pusziljam ??

Vajon ott lesz?? 

 Végre a vonat lassit,az én szívem meg rázendít vadul kalapál.

Na nyugi, nyugi! Mitől félsz?

Így nyugtatom magam miközben  össze szedem a holmim.

Leszállok a vonatról,tekintetem őt keresi,de nem látom sehol.

- Hol van?   Tudtam hogy nem  lesz itt!!!

Nekem se kellet volna ide jönnöm ....   ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem,de aztán  elhesegettem őket.

Hatalmas ez a város ,na és a forgalom.....szerintem dugóba keveredett!

Vagy összetalálkozott egy ismerőssel,és elbeszélte vele az időt

- Majd jön !  -Jönni fog !Aztán egyszer csak meglátom,

 igen ő az!

Messziről int ,és mosolyog ,elindulok felé.

Megölelem ,meg puszilom ,  hallom a szíve doddanását,

érzem az illatát ,finom férfi illat.

Rám néz,  kedvesen, megfogja a kezem,és csak ennyit mond

- Szeretem ahogy  mosolyogsz.....

                                  Folytatása köv:.

                                           

 ~ Kleo                                     2.rész

 

    Elindultunk, szólni egyikünk se szólt   egymásra néztünk,és láttam rajta kissé  zavarban van .Én már megnyugodtam.   

Ahogy fogta a kezem,éreztem a belőle áradó szeretetet,biztonságot,amit egykor éreztem.

Istenem ,de rég volt,amikor így mentünk,kéz a kézben ,egymást szeretve ,olyan boldogok voltunk akkor!

Azt hittük ez örökké tartani fog,de egy buta félre értés miatt,mindennek vége lett .Mindketten  makacsul hittük ,hogy a másik a hibás .Nem   kerestük egymás társaságát.

Teltek az évek  azóta sem hallottam róla semmit,addig a bizonyos napig.

Történt ugyan is hogy egy napon ,későn ébredtem,nem akartam elkésni a munkahelyemről kirohantam az utcára ,hát ha elcsípem a buszt de az már 10 perce elment .

Idegesen toporogtam a menetrendet böngészve.

-mikor jön már a másik,??

Egyszer csak megpillantok egy Taxit ,ráadásul szabad jelzéssel .

Taxi!!??   -mit keres ebben a faluban Taxi???De kit érdekel csak gyorsan érjen be !

Bepattantam a sofőr mellé ,elhadartam a címet ,és mondtam a söfőrnek hajtson ahogy csak tud nem akarok elkésni.

  -Parancsára hölgyem    -  Máris idulok .

Ahogy meg hallottam a hangját ,megdermedtem, ...... ez  a  hang ....ismerem ! - ez volt az  mely, egykor  oly kedves volt szívemnek ,most pedig villámként csapott le, felszakítva a régi, beheggedt sebeket .

Rá néztem. A szeme,   az a csodálatosan szép tengerkék szeme ,kész téboly.!Levegő után kapkodtam, ő meg csak mosolygott.

Nem várta meg hogy rá kérdezzek ,már mondta is .

- Igen én vagyok  - És nem álmodsz.

 - Mikor is volt ,mikor láttuk egymást utóljára ?

 - Húsz éve.- mondtam zavartan

   -Na, ne már!- Te semmit se változtál.

   Nekem most is ugyan olyan szép vagy mint régen

 Zavartan el mosolyodtam.

Közben megérkeztünk, pont a munka helyem előtt állt meg.

-Hölgyem !- Parancsoljon!

Oda fordult hozzám ,kedvesen végig simította az arcom,és mint mindig... most is azt mondta

- Szeretem ahogy  mosolyogsz........ még mindig.

  

~Kleo                              3.rész

Azon a napon nem sok hasznom vették a munkahelyemen.Gondolatom,csak nála járt , szeme kékségében fürödtem,

selymes szelíd hangjával törölköztem,a fellegekben jártam ,kéz a kézben vele.Istenem....  még mindig szeretem.De vajon ő is szeret még ??

Ilyen dolgok jártak az eszembe,aztán egy hang vissza repített a valóságba ,az édes valóságba .

-Itt vagyunk kedves, -megérkeztünk 

Egy szép kis kertes ház előtt álltunk meg ,nem nagy ház volt ,de kis tipp-topp.Picike kis virágos kerttel ,benne szép szines virágok.

 Közepén a kedvenc   virágom,  egy gyönyörű rózsabokor, rajta sok-sok rózsa.

-   Sárgarózsa ,mondta -   a kedvenc virágod - azért ültettem ,hogy rád emlékezzem Szívemet simogatták szavai ,elfordultam hogy ne lássa...egy könnycsepp gördült végig az arcomon .....

                                        folyt köv

~Kleo

Oldal: Szeretem a mosolyod
Nesztelen Írók - © 2008 - 2024 - noiselesswriters.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat