Nesztelen Írók

  Tegnap még a nap arcomra mosolygott

 Tegnap még fényesen ragyogtak a csillagok

 Tegnap még lelkem a felhők fölött szárnyalt

 Tegnap még szívemben nem voltak csúf árnyak

Nem voltak  árnyak fényesség áradt szívemben

 lelkem ugy szárnyalt de, megült most idebenn

 Idebenn pihen nem találja társát

 Szunnyadó csillagok piciny világánál

 Várja a hajnalt,hogy hozza a Napot

  De a hajnal nem jön,Ő bizony már halott

 Haldoklik a Nap is ,vele a fény is

 És egy kicsit ,meghalok most én is

 
 A csillagok, a nap is ,nem ragyog már nékem

 Fáradt lelkem pihen ,sötét börtönében

 Fallal körbe zárva,pihen mint rég tette

Sötét palástját az éj reá terítette

 Szívem hálát ad a Napnak,s csillagok fényének

 Hálát a felhőknek,  és a a szél röptének

 Boldog életét lelkemnek ,nektek köszönhetem

 Elbúcsúzom tőletek,immár mindörökre

  Megfáradt,lelkem most álomba szenderűl

 Éjtenger vizében ,lassan alámerűl.....

 ~Kleo

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat