Míg gitárom bűvös húrját pengetem,
Szívem hosszú vándorútra engedem,
Kedves hangot ad ki az én hangszerem,
Melyet megbabonázott a szerelem.
Míg gitárom bűvös húrját pengetem,
A szabadság kék zászlaját lengetem,
Boldogsággal, ha kínálnak, elveszem,
Mert a szerelem elvette az eszem.
Míg gitárom bűvös húrját pengetem,
A magányt, mely felfalna, elkergetem,
Engem rég nem emészt már a félelem,
Azt, hogy újra elkezdje, már nem kérem.
Míg gitárom bűvös húrját pengetem,
A fájdalom csúf lapját elégetem,
Hosszú utat megjártam, míg elértem,
Hogy megszerezhettem azt, amit kértem.
Míg gitárom bűvös húrját pengetem,
A búbánat messze elkerül engem,
Tiszta kottákon ballag át a szívem,
Melyet nem más vezet, mint a szerelem.
~Yumiko